Nagyon korán tette meg az első lépéseit a zenében!

Nagyon fiatalon kezdtem a karrierem. A családtagjaim vették észre,
hogy jó hangom van. 6 évesen vettem részt egy énekversenyeken,
délen, és szinte az összeset megnyertem. Ey nap Spanyolországba
mentünk nyaralni, akkoriban flamenco-t énekeltem, és apám egy
spanyol lemezkiadoval konzultált és aláirtam egy szerződést. Néhány
nap múlva a stúdióban találtam magam és dalokat vettem fel. Egy évvel
később, egy nagy turnéra mentem egész Spanyolországban, egy nagy
spanyol énekessel,  Aznavourral. Ezután egy rövid
időre abbahagytam, de csak 15 éves koromig. A zene valami, amit soha
nem veszitettem el. Tehát kiadtam a szólólemezem, a Que bonita eres-
t, ami igazi spanyol énekessé  tett.

És akkor jött a La Classe...

Igen, 1987-ben. Lehetőségem volt más albumokat is csinálni, franciául,
de aztán vissza kellett térnem a gyökereimhez, a gipsy-hez. Tehát
készítettem egy másik albumot, amivel körbeutaztam a világot. És
ezután ott találtam magam a Roméo et Juliette casting-ján.

Hogy kezdődött ez a kaland?

Teljesen véletlenül. Két énekesbarátommal vettem részt a
meghallgatáson, akik nem tudták a címet. Véletlenül jutott a
tudomásomra, hogy Gérard Presgurvic még mindig keresi Juliette apját.
Fogtam magam elmentem, és vártam a soromra. (itt ezt sajnos nem értem)



Milyen érzés volt az ötlet, hogy egy musicalban fog szerepelni?

Meglepő! Hogy egy 20 éves karrier után egy musicalban találom
magam, az csodálatos volt!

Ez egy olyan műfaj, amit szeretett?

Igen, szeretem a musicaleket. Rajongtam a Starmania-ért és a Notre
Dame de Paris-ért. És azt mondtam magamnak, szeretném, ha egy nap
én is egy musicalszerepben találnám magam!

Követ valamilyen fizikai vagy hangi edzéstervet?

Korábban fizikai edzéstervet követtem, különösen korláton. De már
csak kevés időm van rá, hogy csináljam. Másrészt sokat futok, úszok és
focizok. Ami a hangomat illeti, egyéni módon melegítem be. nem
Richarddal ( a csoport énektanára), mert van egy speciális módszerem,
a flamencoval. És ezt kell csinálnom.

És mi a legnehezebb ebben a színésztípusban?

Bele kell felvenni a személyiséget, mikor kiállsz a szinpadra. Próbálunk
beszélgetni a barátokkal, de aztán bevillan, hogy 5-15 perc múlva a
szinpadon kell állni! Mindig van 5-10 percem, amig kiüritem a fejem!
Csak mikor kezdek, akkor mondom magamnak, hogy "most te jösz" és
igy megyek ki.

És melyik a kedvenc része a darabban?

Szeretem játszani a dühöset a Demain-ben, ahol nem akarom
meghallani amit a lányom mond. És rögtön ez után éneklem az Avoir
une fille-t, ahol 3 perc alatt, mint apa, mondom el egy apa életét, ez a
dal tényleg megérint, és beleképzelem magam minden apuka helyébe.

Mik a tervei? Szeretne más musicalekben is játszani?

Épp készülőfélben van egy albumom, szóval majd meglátjuk mi lesz. De
lehet hogy közben kapok egy érdekes ajánlatot, egy musicalszerepre,
akkor mért ne? Minden a szereptől függ. Mindenesetre a musical egy
szép történet, egy szép emberi kaland, ahol sok barátot szereztem.

(2001-es interjú) Fordította:Juliette17  Thanx!:)

A kicsit érthetetlen részekért elnézést kérünk.