A pesti Broadway-n tombol a Rómeó-láz, tarolnak a srácok, Dolhai Attila (Rómeó), Bereczki Zoltán (Mercutio) és Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio).

Dolhai Attila (Rómeó) Nekik dübörög a személyre szóló tapsorkán, előadás után pedig szétszedik őket a rajongók. Tök jó fejek – ma ezt így mondják –, és elválaszthatatlan jó barátok. Egyik sem újonc a pályán. Attila ugyan idén diplomázott a színművészetin, de két éve játssza sikerrel a Mozart címszerepét, előtte vidéki színházakban bontogatta szárnyait. Zoli gyerekkorában dobolni, hegedülni tanult, sőt, énekelt is a rádió gyermekkórusában. Négy éve jelent meg első szólólemeze, Száz év címmel, akkor végzett a színművészeti főiskola operett-musical tanszakán. Árpi prózai színészből lett a zenés műfaj nagy nyeresége. Ők most a Budapesti Operettszínház újdonsült sztárjai, és először játszanak együtt a Rómeó és Júlia című sikermusicalben.

Két órával az előadás előtt már gyülekeznek a fiatal lányok a színház bejáratánál. Égnek a vágytól, hogy megpillantsák kedvenceiket. Jó napot fogtak ki. A kávézó teraszán már ott ül Mercutio, hatalmas adag sült hús társaságában. Kisvártatva befut Rómeó, arcán dicsfény: sikerült találni parkolóhelyet. Benvolio görkorin száguld közénk, a Margitszigetről. Egyszerre beszélnek, hogyan áll össze ebből három interjú? Kezd olyan érzésem lenni, mintha triplaszaltót kellene ugranom, széken ülve.

– Ó, Rómeó, miért is vagy te Rómeó? – fordulok Attilához, mire a másik kettő válaszol:

– Mert jól énekel.

– Ez rátok is érvényes.

– Jaj, de jó ezt hallani, mondj még ilyeneket!

Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio)