Benvolio:

Én, ki nem vagyok fontos
Ki csak a gyermekkori barátja
Ki csak a nőket és a táncot szereti
Már vége...
Tegnap mi még
Olyan távol, olyan távol voltunk a haláltól
De ő úgy támadt a városra
Ahogy egy pók szövi hálóját
A világ királyai voltunk
Igen, de a sebeink túl mélyek
És ha holnap meg is állna az idő
Az sem éleszti fel Júliát
És én vagyok...
Akinek el kell mondania neki
Hogy mondjam el neki? Hogy mondjam el neki?
Hogy a legrosszabb történt..
Hogy mondjam el neki?
Hogy a nő akit szeret megölte magát
Hogy a boldogság elmúlt
Hogy a gyermekkorának vége
Hogy már csak egy barát maradt
Hogy mondjam el neki, hogy szenvedni fog?
Hogy mondjam el neki?
Én, aki mindig is
Szülők nélkül az utcán éltem
Amikor elvesztettem egy barátot
Árva lettem
Amikor Mercutio azt énekelte, hogy az élet gyönyörű
Én elhittem
Mercutio már nem énekel többé
És én itt vagyok egyedül, elveszve
A világ királyai voltunk
Igen, de a sebeink túl mélyek
És ugyanaz, ha holnap mindent megbánunk
Az sem éleszti fel Júliát
És én vagyok...
Akinek el kell mondania neki
Hogy mondjam el neki? Hogy mondjam el neki?
Hogy a legrosszabb történt, hogy mondjam el neki?
Hogy a nő, akit szeret halott
És ahogy elment elvitte
Az ő szerelmének felét
Mindent elvitt
Hogy mondjam el neki, hogy szenvedni fog? Hogy mondjam el neki?
Hogy a boldogság elmúlt
Hogy a gyermekkorának vége
Hogy már csak egy barát maradt
Hogy mondjam el neki? Hogy mondjam el neki?
Hogy a legrosszabb történt..
Hogy mondjam el neki?
Hogy a nő akit szeret megölte magát
Hogy a boldogság elmúlt
Hogy a gyermekkorának vége
Hogy már csak egy barát maradt
Hogy mondjam el neki, hogy szenvedni fog?
Hogy mondjam el neki...
Hogy mondjam el neki...