Romeo
Ti, barátaim, vértestvéreim
Ti, kiket oly régóta szeretek
Mint én, a vállatokon
Éreztétek már a halált elmenni mellettetek
Ti, kik mindenen csak nevettek, a semmin
Kik kigúnyoljátok a holnapot
Én, Romeo, aki egyenesen élek
Ezen az éjszakán, barátaim, bevallom nektek

Félek, félek
Hogy az árnyékaink oly könnyűek
Holnap kővé válnak
Hogy a csillagok, akik vezetnek
Egy nap a véghez vezetnek
Félek, félek, félek, félek, félek
Hogy holnap minden megáll
Hogy a bosszúság beköltözik a fejünkbe
Hogy a véletlen szele megakad gitárjainkban

Ti, barátaim, íztestvéreim
Ti mindent meg akartok kóstolni
A szív gyümölcsei a legédesebbek
De ők meghalnak, mikor eljő a december
Ti fiatalok vagytok
Tele bátorsággal és lustasággal
Halgassatok valakire, aki egyidős veletek
Aki látja ezen az estén a közeledő hajótörést

Félek, félek
Az élettől, ami ránk vár
A szüleink hazugságaitól
Számunkra minden egyszerű, de a boldogság törékeny
Félek, félek, félek, félek
Hogy az istenek mérgükben
Bosszút éllnak rajtunk, fivéreim
Amiért nagyon szeretjük az életet, de soha meg nem köszönjük
Félek, félek
Az élettől, ami ránk vár
A szüleink hazugságaitól
Félek, ó úgy félek, félek, félek
Hogy a csillagok, akik vezetnek
Egy nap a végbe taszítanak
Félek
Félek..