Mercutio:
Mitől futnak a férfiak?
Tudjuk mi igazán, kik is vagyunk?
Mitől indul a hajó?
Mitől repülnek a madarak?
Mitől mosolyog egy idióta?
Hagyd a királyokat, ahol vannak és kérdezd meg magadtól
Szóval Benvolio, miért nem futsz te sohasem? Huh? Gyerünk!
Mitől ég a lelkünk?
Miért futunk mi így a nők után?
Én, az egy akit igazán én szeretek
Aki ismeri a kínjaim
Aki a szerelmesének tekint
Te őt sosem fogod látni
És én, nem is tudom ki ő
Az őrület, az őrület, az őrület, az őrület, ő a barátom, ő az őrület
az őrület, ki megmondja, menj, sírj vagy nevess
Igen, tartozom neki mindennel amit megtanított nekem
az őrület, az őrület, a markában tart, de én jól vagyok
Őrült a dühtől
Benvolio
Őrült a szomorúságtól, a féltékenységtől
Együtt
Élvezettől, vagy semmitől
Mercutio
Ő a leggyönyörűbb szerető
Benvolio
Az egyetlen, aki cirógat
Együtt
A bölcsesség ezt nem tudja
Romeo
Kiszolgálják vagy látják
Együtt
De mi tudjuk, hogy ott van
Az őrület, az őrület, az őrület, az őrület
Ő a barátunk, az őrület
Az őrület
Mercutio
Elvisz minket
az őrület
Romeo
Viszonozza
Az őrület
Benvolio
Teljesen, oh
Együtt
Sírsz vagy nevetsz, ez az őrület
Az őrület
Roméo
Magába zár
Az őrület
Benvolio
Ő a vesztünk
Az őrület
Együtt
Az őrület, zaklat minket, az őrület, de mi szeretjük őt..